Egy ősi erdő mélyén, két hatalmas szikla között feszül egy kis fahíd, amelyről azt tartják, hogy nemcsak két partot köt össze, hanem két világot is. Az itt áthaladók gyakran számolnak be arról, hogy átlépve a hídon mintha egy másik térbe és időbe érkeznének – a levegő sűrűbbé, a színek élénkebbé válnak, és a természet hangjai élesebben hallatszanak. A víz, amely a híd alatt hömpölyög, tükröződő felszínével mintha kaput nyitna egy rejtett valóságra.
A híd a spirituális átmenetek és az átalakulás jelképe. Aki átkel rajta, lehetőséget kap arra, hogy maga mögött hagyja a múltját, és egy új lelki úton induljon el. A hely varázsa abban rejlik, hogy emlékeztet minket arra: az élet maga is egy folytonos átkelés, egy folyamatos utazás egyik létállapotból a másikba. Az itt megélt csend és harmónia segít abban, hogy felismerjük: a valódi átkelés nem kívül, hanem bennünk történik.