Varanasi, a Gangesz partján fekvő szent város, az örökkévalóság kapuja. Itt a létezés ciklikussága kézzelfoghatóvá válik: a halál nem vég, hanem átjáró az örök fénybe. A ghátokon végzett szertartások, a füstbe burkolózó reggelek és a szent énekek mind egyetlen igazságra mutatnak – az élet szent. Varanasi nem a csendre tanít, hanem az elfogadásra: az elmúlásban is jelen van az isteni rend. A zarándok itt leteheti félelmeit, és szembenézhet azzal, amit a világ gyakran elrejt – a halandóságban rejlő szépséggel. A Gangesz vizében való megtisztulás nem csupán hagyomány, hanem spirituális újjászületés. Itt a test mulandóságát felváltja a lélek szabadsága. A szent város minden lélegzetvételével arra emlékeztet, hogy az élet és a halál egyazon isteni áramlat részei, nem egymás ellentétei. A Gangesz partján állva az ember megérzi: a lélek örökkévaló, és minden búcsú egy új kezdet kapuja.