Ha már beszéltünk a szabadságról, nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ennek az ellentettje a bezártság, de ha nem is erről, talán egy másik szomorú tényről beszélhetünk, ez pedig nem más, mint a társas magány. Ugye megint csak a rohanó világra kell hivatkozzak, ugyanis az emberek csak vannak egymás mellett, és a legdurvább az egészben az, hogy ahelyett, hogy egymásra figyelnének, inkább csak a telefonjukat bámulják. Szomorú, de sajnos az emberek társas magányban élnek. Mélyen bellül magányosak, mindegy, hogy milyen emberi kapcsolatok veszik őket körbe, ugyanis lefoglalja őket más. Ki a görgetéssel, ki a saját kis szférájával foglalkozik. Régen azért ennyire nem volt elterjedve a társas magány…