A szerb mágiák gyakran az ortodox kereszténység elemeit ötvözik a pogány hagyományokkal, megteremtve egy egyedi spirituális ösvényt.
Az egyik legismertebb szerb mágikus gyakorlat a „bela magija” (fehér mágia), amelyet védelemre és gyógyításra használnak. A varázsigék, amulettek és növényi főzetek az isteni erők közvetítőiként szolgálnak, segítve az egyensúly helyreállítását és a negatív energiák elűzését. A szerb falvakban a gyógyítók, vagyis a „vračare”, őrzik ezt a tudást, amely generációkon keresztül öröklődik.
Különösen fontos szerepet játszanak a természeti elemek, mint a víz és a tűz. A forrásoknál végzett rituálék és a szent tűz körüli szertartások az isteni energiák megidézését és a tisztulás folyamatát szolgálják. Az éjszakai rítusok és a telihold mágiája különösen erősnek számítanak, mivel ilyenkor a világok közötti határ elvékonyodik, lehetővé téve a spirituális kapcsolódást és az isteni útmutatás fogadását.