A román kultúra mélyen gyökerezik a spirituális hagyományokban, amelyek évszázadokon át formálták az ország lelki és kulturális arculatát. A román nép életében a vallás mindig is központi szerepet játszott, különösen a keleti ortodoxia, amely nemcsak a hitet, hanem az egész nemzeti identitást is meghatározza. A kolostorok és templomok, mint a Neamț vagy a Voroneț, nemcsak építészeti csodák, hanem spirituális központok is, ahol a csend és az imádság harmóniája találkozik.
A román népi hiedelmek és szokások is mélyen spirituálisak, összekötve az embereket a természettel és az évszakok ciklusaival. A Szent György napja, vagy a Keresztelő Szent János ünnepe nemcsak vallási események, hanem spirituális rituálék, amelyek a közösség egységét erősítik. A népmesék és a balladák is gyakran tükrözik ezt a spirituális világképet, amelyben a jó és a rossz, a szent és a profán szoros kapcsolatban állnak egymással.
A román kultúrában tehát a spirituális örökség nemcsak egyéni hit kérdése, hanem a közösségi élet alapvető része is, amely a múlt és a jelen között hidat képez, és amely a jövő generációk számára is megőrzi a lélek belső világának szépségét és mélységét.