Egy mély völgyben húzódik meg egy titokzatos erdő, ahol a fák koronája úgy fonódik össze, mintha egy védelmező kupola lenne az ég és a föld között. A régi legendák szerint ez a hely egykor szentély volt, ahol az ősök bölcsességét őrizték. Ha valaki elég figyelmes, a szél halk susogásában érthetetlen, mégis ismerős szavakat hallhat – mintha a fák saját történeteket mesélnének azokról, akik egykor itt jártak.
Az erdő mélyén áll egy ősi kő, amelyet a természet évszázadok alatt mohaszőnyeggel borított be. Azt mondják, aki ráhelyezi a kezét, érezni fogja a föld mélyéből áramló energiát, amely átjárja a testét és szívét. Ez a hely az elcsendesedés és a belső utazás tere, ahol a természet és az ember lelke összhangba kerül. Aki itt megáll és hallgat, ráébredhet, hogy minden élőlény és minden mozzanat egy nagyobb terv része, és hogy az univerzum bölcsessége mindannyiunkban ott rejlik.