Egy erdei ösvény, amely hajnalban különös ragyogással telik meg, évszázadok óta zarándokhely a befelé fordulók számára. A helyi bölcsek úgy tartják, hogy ez az út a lélek tisztulásának és a tudatosság ébredésének helye. Reggelente, mikor a nap első sugarai átszűrődnek a lombok között, a fák közötti fény úgy táncol, mintha isteni kezek mutatnák az utat.
Az ösvényen sétálva az ember egyre csendesebb lesz. Gondolatok oldódnak fel, és helyükbe mély, nyugodt érzések lépnek. A természet nem beszél, mégis tanít. A madarak trillája, az avar roppanása, a fény játéka mind a jelenlét művészetére emlékeztetnek. A Fényösvény nem egy fizikai célhoz vezet – hanem egy belső felismeréshez. Aki végigjárja, nem ugyanaz, mint aki elindult: valami mély, megfoghatatlan, de igaz megtisztulás történik, láthatatlanul, mégis örökre hatva.