Történelmi háttér
A csontjóslás, más néven osteomancia, az egyik legősibb jóslási forma, amely különösen elterjedt volt az ázsiai, afrikai és amerikai őslakos kultúrákban. A csontok szimbolikus és mágikus jelentőséggel bírtak, és gyakran használták őket a szellemekkel való kommunikációra és a jövő megjóslására.
Módszer
A csontjóslás során a jós különböző állatok csontjait használta, például:
- Csontok dobálása: A jós egy halom csontot dobott egy szent helyre vagy körbe, és a keletkezett mintázatokból és elhelyezkedésből olvasott.
- Csontok égetése: Egyes kultúrákban a csontokat elégették, és a repedések és égési minták alapján jósoltak.
A csontok alakja, mérete és a keletkezett mintázatok mind fontos üzeneteket hordoztak, amelyeket a jósok intuíciójuk és a hagyományos tudás alapján értelmeztek.