Egy elhagyatott fennsíkon hatalmas kövek állnak, mintha ősi őrök vigyáznák a föld mélyében rejtőző titkokat. A legendák szerint ezek nem csupán kődarabok, hanem az időn túlnyúló energiák őrzői. Akik ide látogatnak, gyakran számolnak be különös érzésekről: mintha a kövek rezegnének, mintha a láthatatlan világ egy pillanatra feltárulna előttük.
A napfény a kőfalakon táncol, és az árnyékok lassan mozognak, mintha élő lények lennének. Az itt töltött idő alatt az ember rádöbbenhet, hogy a múlt, a jelen és a jövő egy és ugyanaz – minden pillanat az örökkévalóság része. A kövek azt súgják, hogy nincs valódi kezdet és vég, csak a folyamatos áramlás létezik. Aki képes elmerülni ebben a csendben, az megértheti: minden lélek örök, és minden út végül ugyanoda vezet vissza – a forráshoz, amelyből mindannyian érkeztünk.