A közép-itáliai dombok ölelésében fekszik egy város, ahol a természet, a hit és a csend párbeszédet folytatnak egymással. Assisi, Szent Ferenc szülőhelye, az isteni egyszerűség és a belső szegénység szent földje. A szűk, macskaköves utcákon sétálva nem a város múltja, hanem jelen idejű szentsége érezhető – mintha a kőfalak is imádkoznának. Ferenc lelkülete még mindig jelen van: az állatok iránti szeretete, a testvériesség szelleme, a napfény iránti hála mind belül is megérint.
A bazilika freskói nem pusztán képek, hanem kapuk, amelyek a szív csendjéhez vezetnek. A szentély közelében fekvő erdei remeteségek olyan atmoszférát hordoznak, ahol az elme már nem uralkodik, hanem visszahúzódik. Assisi tanítása nem harsány: finom, halk rezgés, amely azokhoz szól, akik nyitottak rá. Ez a hely nem csupán spirituális emlék, hanem eleven hívás a szeretetben megélt egyszerűség felé.