A család, amelybe beleszületünk, az első kapcsolatba kerülünk, amelyben tükröződünk. Édesapánk a férfival, édesanyánk a nővel kapcsolatos tapasztalásunkat képviselő. Spirituális kapcsolatban az első a teremtő Atyával való kölcsönhatásunkat használnak. A második az Anyafölddel, a fizikai léttel, a teremtéssel való kapcsolatunkat meghatározva meg. (Andrea Pietrangeli: Az ébredés kézikönyv) – az egyik kedvenc idézetem, egy család fogalmát kell meghatározni.
Tehát:
A szüleink a férfi és női energiáink archetipikus mintái, és nagyon fontos harmonizálni a hozzájuk fűződő viszonyunkat, ez segíthet magunkat, legbelsőbb lényünket, gyökereinket megtalálni és rátalálni a középpontunkra.
Lehet, hogy nehézséget okoz megbocsátani a szüleinknek, de gondoljunk arra: lehet, hogy hibáztak – de lehet, hogy csak a legjobbat akarták. Hibákat mi magunk is sűrűn elkövetünk… Gyermekként bizonyára sok tiltással is szembesültünk, amikor a szüleink a veszélytől óvtak bennünket, vagy a társadalmi elvárásoknak kellett megfelelnünk általuk.
Alapos önmegfigyeléssel rábukkanhatunk azokra az első, szüleinktől hozott, életünket máig meghatározó, s főleg az első életéveinkből származó bevésődésekre is, amelyek a mi személyiségünket alakították is. Ha eléggé őszinték vagyunk magunkkal, rájöhetünk, hogy bizonyos önkorlátozó hiedelmeink, blokkjaink kialakulása is ezekre az évekre vezethető vissza. A rossz beidegződéseken azonban lehet változtatni. Ez is az életünk egyik fő feladata: megismerni önmagunkat és azon dolgozni, hogy egy jobb, bölcsebb személyiséget építsünk fel.
