Luca napi hagyományok

Bár nem december 13.-a van, érdemes tudnod a hagyományokat és az úgynevezett tiltólistás cselekvéseket, hogy akár jövőre, és utána is tisztában legyél a hagyományokkal.

De ki is az a Luca, aki miatt hírhedt ez a nap?

Bár úgy tűnhet, hogy valamikor a múltban élhetett egy híres-hírhedt Luca nevű boszorkány, Luca napján Szent Lúciára emlékeznek az emberek, akit már az 5. század óta vértanúként tisztelnek. Az előkelő családból származó lány Szent Ágotához fohászkodott édesanyja gyógyulásáért. Álmában megjelent előtte a szent, ennek hatására szüzességet fogadott, hozományáról lemondott a szegények javára. Csalódott vőlegénye bosszújának köszönhetően válogatott kínzásoknak vetették alá, majd halálra ítélték, torkába kardot döftek. A vakok és a szembetegségekben szenvedők, a bűnbánó utcanők és a hegyes szerszámokkal dolgozók védőszentje.

A szokások változatosságát az magyarázza, hogy a néphit kétféle Lucát tartott számon, a jóságost és a boszorkányost. Sokfelé, így Magyarországon is úgy gondolták, hogy ilyenkor szabadon garázdálkodhatnak a gonosz szellemek és a boszorkányok, akik ellen védekeztek is, például fokhagymával dörzsölték be a jószágok fejét, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, és hamut szórtak a kapuk elé. A Gergely-naptár bevezetése előtt december 13. volt az év legrövidebb napja, nem csoda, hogy baljós dolgokat kapcsoltak hozzá. 

A legismertebb népszokás a Luca-szék készítése, amit ezen a napon kezdtek el, és szentestére végeztek vele. Az éjféli misén, ha ráálltak a tákolmányra, megláthatták a rejtőző boszorkányokat. Ezen a napon ültették a lucabúzát is, ami, ha karácsonyra kizöldült, jó termés ígéretét hordozta magában.

A Luca-naptár az időjárás karácsonyig tartó megfigyelésén alapult: következő év januárjában olyan időt vártak, mint amilyen december 13-án volt, februárban olyat, ami a következő napon, és ezt folytatták további tíz napon át, december 24-ig.

Szerelmi, férjfogó és -jósló hagyományokból sincs hiány: Luca estéjén 12 gombócot főztek a férjre ácsingózó lányok, mindegyikbe papírcetlire írt nevet rejtettek, a legelső, ami feljött a víz tetejére, jósolta meg, hogy fogják hívni a jövendőbelijüket. Sütés-főzés nélkül is kitalálható volt a név: a 12 cetlit a párnahuzatba rejtették, majd karácsonyig mindennap kivettek és elégettek belőle egyet, ami maradt, az árulta el a titkot.

A december 13-án vízbe tett ág, ha kizöldült karácsonyig, azt jelezte, hogy a következő évben férjhez megy a lány. Egyes helyeken gyümölcsfaágat virágoztattak hasonló célból.

A tiltásokról szólva tulajdonképpen az mondható el, hogy a házimunkákat, főleg a nagyobbakat december 13-án mellőzni kell. A szövés-fonás, a varrás, a tűzgyújtás és még a mosás, illetve a kenyérsütés is tiltólistás. Aki mégis ilyesmibe kezdene, Luca haragjával számolhat: orsót hajít a fonó asszonyokhoz, összegubancolja a fonalat, a varró nők tyúkjainak fenekét bevarrja, így ők a tojástól is elesnek. Kenyeret pedig csak az süssön, akit nem zavar, hogy lapos lesz, ugyanis Luca rávág egyet a lapátjával.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.