Mivel többféle egyéniségű ember van a Földön, nagyon más mindenkinek a halálról a véleménye. Úgy gondolom, hogy kifejezetten megállapítható az, hogy bizonyos emberek egy része igen is fél a haláltól. Viszont vannak olyanok is, akik éppen ellenkezőleg, bár nem azt mondhatom, hogy várják a halálukat, de nem fél tőle, hiszen kicsit más szemszögből vélekedik a halálról.
Most nem azokhoz szól a bejegyzésem, akik félnek, és azokhoz sem, akik nem félnek a haláltól, hanem kifejezetten mindenkihez, akit érdekel a halál gondolata, vagy elmélkedett már azon.
Ugyan a halál nem egy kellemes érzés, és valljuk be, hogy az embernek eszméletlenül fáj, mikor elveszít egy közeli hozzátartozót, barátot, ismerőst. A gyász, hogy többé az az ember nem lesz velünk, fizikai szinten kifejezetten tud fájni. De mi van abban az esetben, ha nem kifejezetten fizikai szinten közelítjük meg a halált? Ugye azt tudjuk, hogy minden élőlény rendelkezik lélekkel. A lélek maga egy láthatatlan dolog ugyan, de sokkal értékesebb talán, mint az ember fizikális teste. Ugye Te is mondtad már valakinek, hogy olyan szép a lelked, a belső tulajdonságaid? No ez az, ami szerintem erősebb értékrenddel bír. Halál szó hallatán arra kell gondolni lelki síkon, hogy a lélek visszatér oda, ahol egy kicsit megnyugodhat, és megpihenhet, mire eljön az újjászületés.